Karórák górcső alatt: Trícium és Superluminova, előnyeik és felhasználásuk

Karóra vásárlására készül, és azon gondolkodik, milyen feltételeknek kéne mindenképp megfelelnie az órának ahhoz, hogy ne csak az első csuklóra való felcsatolás pillanatában lelje benne örömét? Amennyiben a mérlegelés közben az óra csökkent látási viszonyokban való használhatóságnak szempontjához érkezett, akkor a legnagyobb valószínűséggel már feltette magának a kérdést, hogyan lehet megoldani a számlap olvashatóságát félhomályban vagy sötétben. Akik egy digitális modellben gondolkodnak, nincs gondjuk. A modern digitális karórák kijelzői kiváló megvilágítással rendelkeznek a LED diódák vagy az elektrolumineszcens megvilágítás különböző formáival – a Timex-nél ez 1992-től az INDIGLO technológia, a japán Casio-nál pedig 1995-től ennek párjával, az ILLUMINATOR-ral találkozunk. Rendben, de mi a teendő abban az esetben, ha mechanikus, illetve quartz karóra a kiszemelt modell, amely nem rendelkezik elektromos számlap-megvilágítással? Nem kell csüggednünk, a piacon temérdek modell található, amelyek indexei és óra-markerei az eleme energiája nélkül is képesek világítani.

Általánosságban a gyártók két típusú megvilágítással dolgoznak – a fotolumineszcenssel és a radiolumineszcenssel

RADIOLUMINESZCENCIA

A radiolumineszcenciának gazdag a története, de annál csekélyebb az elterjedése. A veszélyesen hangzó elnevezéssel rendelkező megvilágítás használatának úttörője a Panerai márka alapítójának unokája, Guido Panerai volt. 1910-ben szabadalmaztatta a radioaktív elemen, a rádiumon alapuló lumineszcens technológiát. A rádium-bromid és a cink-szulfid keverékét Radiomir-nek nevezte. Az olasz hadsereg a Radiomir-rel töltött üvegkémcsöveket először a katonai felszerelés megvilágítására használta. Később, a múlt század 30-as éveiben a Panerai a hadsereg számára elkészítette az első karórát, amely a Radiomir szubsztanciát a szendvics számlap két rétege közé zárta és a fénye a felső lapon kialakított számjegykivágásokon keresztül volt látható. Mivel a rádium sok évnyi szolgálat után az Amerikai Nemzeti Rádióvédelmi és Mérésügyi Tanács Bizottságának a kegyvesztettségébe került, 1968-ban USA-ban sor került az órákba való integrálásának a megtiltására. A világ többi része és vele együtt az óráscégek is, a rádium az emberi szervezetre ható bizonyított károsságának súlya alatt úgy döntöttek, hogy ők is követik az amerikai példát.

Ezen időszak befejeztével viszont nem került sor a radiolumineszcenciaról való teljes lemondásra. Semmilyen más technológia ugyanis nem tette és még mindig nem teszi lehetővé az órák fontos elemeinek magasabb intenzitású és állandóságú fénykibocsátással való megvilágítását. A rádium biztonságos alternatívájává a trícium vált. Az órák tríciumos megvilágításával olyan márkák ismertek, mint a Luminox, a Vostok Europe, a Ball és mások.

Mindegyik gyártó gázállagú, GTLS (Gaseous Tritium Light Source) tríciumot használ. Az ellenálló bórszilikát üvegből készült ampullákba, amelyeket CO₂ lézerek olvasszák a kívánt hosszúságra, zárt gáz a béta-bomlás következtében, állandó elektronáramlást bocsát ki. A negatív töltésű részecskék stimulálják a foszforvegyületet, amellyel a cső belső fala van bevonva. Az excitált foszfor így stabil hőt bocsát ki.

Mint minden radioaktív anyagra, a tríciumra is vonatkozik a felezési idő. Az instabil izotóp 12,32 év alatt elveszíti a fényének a felét. A gyakorlatban ez a fény szintjének fokozatos csökkenését jelenti. A trícium típusától függően az óragyártók által a megvilágítás garantált élettartama körülbelül 15 év. A trícium a fényerejének elegendő intenzitását nagyjából 25 évig tartja meg. A tríciumos megvilágítás az adalékoktól függően különböző színű lehet. A karórákban általában zölddel, kékkel, fehérrel, narancssárgával vagy lilával találkozunk.

FOTOLUMINESZCENCIA

A radiolumineszcencia vitathatatlan előnyeinek ellenére a jelen inkább azon megvilágításnak kedvez, amely működőképessége a fényen áll vagy bukik. A Superluminova keverékről valószínűleg már mindenki hallott, aki legalább csak futólagosan orientálódik az órás tematikában. A nem radioaktív és nem toxikus anyag, az előtte használt lumineszcens pigmentekkel ellentétben, sokkal magasabb fényerővel rendelkezik, de vannak hátrányai is, amelyek a vegyi és fizikai tulajdonságaiból adódnak. Míg a tríciumnak a felezési idő a limitje, addig a Superluminova-val kezelt elemekkel rendelkező karóráknál a múló évekkel sem kell a megvilágítás romlásától tartania. A tulajdonságok tartósságának az ára a fénnyel való „feltöltés“ szükségessége. Egyszerűsítve az egész folyamatot a mobiltelefon akkumulátorának a töltéséhez lehet hasonlítani. Ha azt akarja, hogy szolgálja önt, akkor rendszeresen fel kell töltenie. A Superluminova-nál is hasonlóan van ez. A keveréket viselés közben a nap- vagy a művilágítás fénye aktiválja és sötétedés után a világítása lassan gyengül. A fényének általános ideje a kisebb elemeknél körülbelül három óra, a nagyobbak egész éjjel is foszforeszkálhatnak.

A stroncium-alumináton alapuló anyagot 1993-ban a japán Nemoto & Co. cég találta fel, a patogén rádium pótlásaként. Az olcsó és még a jelenben is használt lumineszcens cink-szulfid keverékekkel szemben a Superluminova fénye tízszer nagyobb. Az anyag nem öregszik el, ismételten aktiválható, de védeni kell a nedvességtől, amely degradálja a minőségét.

A Superluminova sok árnyalatban készül, miközben a keverék színe nem mindig korrespondeál a kibocsátott fénnyel. Az órák számlapjain és lünettáin leggyakrabban zöldes bevonat zöld fénnyel vagy fehér bevonat kék fénnyel fordul elő, de nem ritka a fekete bevonat fehér fénnyel sem. A speciális folyamatokkal alkalmazott Superluminova-t például a LÜM-TEC használja az MDV technológiában és feljavítva, Never Dark név alatt a kevésbé ismert amerikai órásmárka, a Reactor is kínálja az óráiban.

Forrás: Wikipedia.org, forums.watchuseek.com