Karórák górcső alatt: Mi is az a regulátor és mit szabályoz?

A regulátorral, mint fogalommal az órákkal kapcsolatban, valószínűleg már mindenki találkozott, aki számára az óra több, mint csak egy egyszerű szerkezetet az idő megállapítására. De mit is jelent valójában ez a kifejezés? Szabályoz valamit, és ha igen, pontosan mit is?

Amennyiben szigorúan csak a tényekhez ragaszkodnánk, akkor meg kéne állapítanunk, hogy a regulátor megjelölés alatt egy egyszerű karóra rejtőzik, amely nem teljesen megszokott számlap felosztással rendelkezik. Az egyszerű ebben az esetben azt jelenti, hogy órás cégek tucatjai léteznek, amelyek a regulátorokat besorolták a kínálatukba. Nagyon könnyű felismerni őket. A karóráknál általában a mutatók egy közös tengellyel rendelkeznek, amely a számlap közepén van elhelyezve. Viszonylag gyakran találkozunk olyan karórákkal is, amelyek a hatodik vagy kilencedik óránál egy saját segédszámlapot különítették el a másodpercmutatónak – ún. kis másodpercek. De ennél az elosztásnál is az óra- és a percmutató különböző hosszának alapján olvassuk le az időt, amelyek itt is egy tengelyen osztoznak.

A regulátor a mutatók szeparálásában még tovább megy. Az órákat, a perceket és a másodperceket is külön mutatja, miközben a számlap közepén elhelyezett súlyegységet a percek képzik. Ez logikus és praktikus – ugyanis a percek leolvasása igényli a legnagyobb pontosságot. A regulátorok központon kívülre helyezik az órák mutatóját, rendszerint a tizenkettedik óra pozíciójába és közvetlenül velük szemben található a másodpercek segédszámlapja. Természetesen a felosztás változhat, gyártótól függ, hogy ki, melyik formát választja.

Most, hogy már tisztáztuk, melyik óratípus nevezhető regulátornak, már csak az a kérdés maradt, hogy: miért éppen regulátor? Összefügg ez a megjelölés a pontossággal, netalántán a kronométerekkel? A válasz, nem. Vagyis inkább, már nem. A tizennyolcadik században a regulátor a nagyon pontos órák szinonimája volt. Bizonyos értelemben a mai kronométerekről volt szó, de mivel abban az időben a mostani kifejezés nem volt az adott célra használva, a legjobb órásmesterektől származó legjobb óráknál a regulátor elnevezéssel találkozunk. Az akkori elnevezésnek eleinte semmi köze sem volt az órák, a percek és a másodpercek elkülönített ábrázolásához, ahogy azt ma ismerjük.

A pontosság és az időkijelzés közti kapcsolat csak az ipari forradalom közvetett következményeinek hatására kezdett kialakulni. Valamikor a 18-ik század közepén a gyártás az otthoni körülmények közül kis műhelyekbe, ill. gyárakba költözött. A munkások hirtelen sokkal jobban függtek a pontos időtől és a túlnyomóan Svájcból, Angliából, Amerikából, Franciaországból és Németországból behozott óráktól, mint bármikor azelőtt.

Nagy volt a tét – az alkalmazottak oda akartak figyelni arra, hogy csak annyit dolgozzanak, amennyit muszáj, a munkáltatók pedig azt figyelték, hogy a munkaidő pontosan be legyen tartva. A két oldal igényeinek egyesítésére irányuló törekvés az egységes idő bevezetésébe torkollott, amely úgy az alkalmazott, mint a munkáltató számára is kötelező. Viszont nem mindenki rendelkezett távollátásra szolgáló szemüveggel és elhagyni a munkaállomást csak, hogy az időt megállapítsa, egyszerűen elképzelhetetlen volt. Hogy elérjék az órák még jobb olvashatóságát és a mutatók ne kerüljenek felcserélésre, külön segédszámlapokkal szerelték fel őket az órák, a percek és a másodpercek számára.

Napjainkban a regulátor eredeti értelme elveszett, de az óráknak, amelyek minden időegység számára külön indikátorral rendelkeznek, biztosan nem kell aggódniuk, hogy eltűnnének a gyártók katalógusaiból.

Forrás: www.worldtempus.com, wikipedia.org